Hogy viseled a hirtelen jött népszerűséget?
Nem jött az olyan hirtelen! (Felnevet.) Nyolcéves korom óta énekelek, és mindig is az volt a vágyam, hogy ezt egyszer hivatásszerűen tehessem. Miután elvégeztem Pozsonyban a konzervatóriumot, egy barátom hívta föl a figyelmemet arra, hogy van egy jó énekiskola Budapesten. A költözés egy hirtelen, légből kapott döntés volt részemről, de egyáltalán nem bántam meg. Ugyanis az egyik tanárom felfigyelt rám, és rögtön be is szervezett a zenekarába. Így a suli mellett fellépni jártam velük, és hogy fenn tudjam tartani magam, egy kávézóban énekeltem. Az utóbbi nem volt egy fáklyásmenet. Visszafogni a hangod, hogy ne zavard a vacsoravendégeket, miközben az orrod előtt viszik el a finomságokat másoknak, igazán nem leányálom. Míg mondjuk Amerikában a báréneklésnek igazi kultusza van, addig az itthoni előadók egyáltalán nincsenek megbecsülve ebben a műfajban. Mindössze fél évig bírtam, s mellette magánénekórákat adtam másoknak. Nem volt könnyű időszak...
Gondolom, hiányzott a családod...
Igen. De ez a mai napig így van. Amikor csak tehetem, hazamegyek Szlovákiába, bár már régen nem aludtam otthon. A tehetségkutató alatt a szüleim háromszor is eljöttek a stúdióba, hogy élőben is láthassanak, hallhassanak, ami nagyon jólesett. Úgy érzem, az egyik legnagyobb vágyam, hogy abból a sok jóból, abból az erőn felüli támogatásból, amit kaptam tőlük eddigi életem során, vissza is adhassak nekik valamit.
Alig néhány hónap leforgása alatt híres lettél. Rajongóid lettek. Rendesen viselkednek?
A legszélsőségesebb dolog, ami eddig történt, az volt, hogy bizonyos emberek profilt hoztak létre a nevemben közösségi oldalakon és a nevemben leveleznek fiatal lányokkal. Nagyon kínos volt, amikor az egyik közönségtalálkozó alkalmával odajött egy hölgy azzal, hogy én tegnap levelet írtam az ő gyerekének. Azóta is minden lehetséges fórumon elmondom: nem kommunikálok a közösségi portálokon. Ez az egy dolog az, ami rosszul érint, ettől eltekintve mindenki kedves velem. Azon már csak jót nevettem, amikor a fülembe jutott, hogy valaki velem reklámozza a kalapboltját.
Szétszedik a nők az X-Faktor énekesét - videó |
Tényleg! A kalapod végérvényesen hozzád nőtt?
Már jóval a tehetségkutató előtt beleszerettem a kalapok viselésébe. Igen, azt hiszem, ez a dolog hozzám tartozik. Van, aki kendős, van, aki ékszeres, én pedig sapkás vagyok. Nem rejtőzködés ez a részemről. Egyszerűen csak így érzem jól magam a bőrömben.
A hirtelen jött ismertséged fényében pedig azon sem csodálkoznék, ha olykor vágynál egy kicsit arra, hogy elvegyülhess a tömegben.
Nézd, velem is megesik, hogy nincs jó napom. Fáradtabb vagyok, ezáltal az is fárasztóbb, ha megszólít az utcán egy idegen ember. Ugyanakkor rögtön eszembe jut, hogy mindig erre vágytam, teljesült az álmom, így most viselnem kell mindazt, ami ezzel együtt jár. Mindent összevetve, nagy örömmel teszem.
Számomra úgy tűnik, megbecsülöd mindazt, amit kaptál az élettől.
Nem véletlen. Voltak nehéz éveim, szenvedtem sokat, így még inkább képes vagyok értékelni mindazt, ami az elmúlt néhány hónapban történt velem.
Fotó: Sanoma Archív/Nagy Zoltán |
Tudod, mit jelent a neved, ugye?
Igen. (Mosolyog.) Győztes az emberek között. Annak is érzem magam. Hiszen nem számít, mennyire volt küzdelmes az út, ha elérted a célod! Ráadásul a tehetségkutató műsor önbizalmat is öntött belém. Bízom abban, tényleg igaz, hogy a nevünkben van a sorsunk.
Keresztes Ildi azt mondta nekem, szerinte te vagy a mezőnyből az, aki leginkább esélyes a világkarrierre. Ehhez mit szólsz?
Először is azt, hogy nagyon megtisztelő. Teszek és tenni is fogok lépéseket azért, hogy a dalaimat akár más országokban is megismerjék, bízom benne, hogy egyszer jókor leszek jó helyen. De nem görcsölök rá erre a dologra, hiszen már így is bőven elégedett lehetek mindazzal, amit a sorstól kaptam. Minden igyekezetemmel azon fogok dolgozni, hogy megőrizzem ezt a boldog állapotot.